Zarándoklataink

Néhány gondolat a zarándoklatról

Míg a muszlimoknál és a zsidóknál (legalábbis az ókori zsidóságnál) vallási kötelezettség és az istentisztelet része a zarándoklat, addig a Katolikus Egyházban a zarándoklat nem kötelező része a vallásgyakorlatnak, hanem a buzgóság, az Isten iránti szeretet megnyilvánulása, illetve a bűnbánattartás, a vezeklés eszköze. A zarándoklat keresztény formája nagyon hamar kialakult. Ez a Krisztus-követés része volt, hiszen Jézus maga is rendszeresen fölzarándokolt Jeruzsálembe. Így aki Jézus nyomába akart lépni, maga is így cselekedett.

A katolikus zarándoklásnak azon túl, hogy Jézus nyomába akarunk lépni, van még egy nagyon fontos szempontja, a “búcsúnyerés”. A búcsú (indulgentia: elengedés) az Egyház nagy kincse. A bűnök ideig tartó büntetése alóli föloldozás a “búcsú”, amit az Egyház, a Neki juttatott hatalom alapján végez (Mt. 18,15-18). Ennek elnyerése is a zarándoklathoz, illetve a zarándokhelyekhez kötődik, hiszen ezek a helyek, ha az Egyház jóváhagyta, engedélyezte azokat, a különböző föltételek teljesítése esetén alkalmasak arra, hogy a hívő számára a teljes kiengesztelődés kegyelmét meghozzák. Nagy lehetőség ez!

A búcsú nyerés föltétele, hogy valaki kegyelmi állapotban legyen, (ha szükséges volt gyónjon) szentáldozáshoz járuljon, imádkozzon a Pápa szándékára (Miatyánk; Üdvözlégy; Dicsőség; Hiszekegy).

Ilyen hely pl. Lourdes, amivel kapcsolatban az Egyház engedélyezte a búcsúnyerés lehetőségét. Nem a Szűzanya megjelenéséről, vagy meg nem jelenéséről ítél az Egyház, hanem arról, hogy ezen a helyen, mindenki, aki teljesíti a búcsúnyerés föltételeit, kiérdemelheti önmaga és elhunyt szerettei bűneinek ideig tartó büntetésének elengedését.
S. CS. R.

Helyi zarándoklatainkkal búcsút nem nyerhetünk, de a közösségben és a közösségért mondott imádság és szentmise Isten áldását és egyéni lelki életünk megújulását is magával hozza.

Csobánka-Szentkút-i zarándoklat
Jerikó zarándoklat