„Figyelj reánk, Urunk, s könyörülj rajtunk, vétkeztünk, Uram, ellened, Könyörülj rajtunk.”
Hamvazószerdával elkezdődött liturgikus évünk egyik legszebb időszaka a húsvéti ünnepkör, mely egészen Pünkösd vasárnapig tart majd. Karácsonykor a megtestesülés titkaira figyeltünk, most a megválás misztériumát állítják elénk a liturgia ünnepei. Ez a megkülönbözetett figyelem, megjelenik a liturgia végzésében is. A liturgia színe a (viola) lila, a bűnbánat színe. Majd ezt feloldja az egyház a 4. vasárnapon, melyen megelővételezzük a húsvét örömét melyet a rózsaszín fejez ki. Nagyböjtben nincs virágdíszítés az oltárokon, és az orgona is csak kísérő hangszerként szólal meg. A szentmisében nincs Glória és Alleluja sem. Helyette az evangélium előtti verset énekeljük.
Nagyböjt üzenete különböző szakaszokra osztható
- Első szakaszban a böjtölő, megkísértett Krisztussal találkozunk. Énekeink ilyenkor az elesett, bűnbeesett ember kiáltásairól szólnak és az arra adott válaszról.
A szentmise könyörgései a nagyböjti élet- gyakorlatokra és annak gyümölcseire figyelmeztetnek - A második szakasz a szenvedő Krisztust állítja elénk, és a liturgia arra hív minket, hogy Jézushoz hasonlóan vállaljuk a sorsközösséget, szenvedjünk mi is VELE, hogy együtt is örülhessünk vele a húsvét örömében.
- A nagyhét pedig maga a lelkigyakorlat, melyen a szimbólumok világán keresztül járjuk végig Krisztus misztériumát.
Néhány praktikus tanács a nagyböjtre
Állítsunk össze egy nagyböjti tervet, ez nagyon fontos. Legyen saját személyes nagyböjtünk.
- Ha lehet, járjunk minél többet hétköznap is szentmisére, hiszen minden napnak más-más a szövege.
- Éljünk a többi liturgikus alkalommal, pl. keresztút, zsolozsmák.
- Feltétlenül vegyünk részt lelkigyakorlaton, böjtöljünk és virrasszunk.
- Készüljünk fel jól a szentgyónásra.
- Teremtsünk csendet magunk körül, kerüljük a zajos és erőszakos dolgokat.
- Olvassuk a Szentírást és más hasznos lelki olvasmányt, ami végigkísér a nagyböjtön minket. Naponta olvassuk az Adoremus füzetet, a templomban beszerezhető.
Hamvazószerdán és nagyböjt első vasárnapján a hamvazás szertartásában részesülünk. A hamu a tavalyi virág-vasárnapi barka elégetéséből származik és ez megrendítő tapasztalat lehet. A hamu és az azzal való meghintés már az Ószövetség idejében is a bűnbánat jele volt, hiszen a földi mulandóság jelenik meg általa. A hamvazás szentelmény, mely az ima által gyógyító erőt ad és felébreszti a bánatot, hogy életünk jobb irányba indulhasson. Ha lehet minél többen részesüljünk ebből.
„Öltözzünk hamuba és vezeklő ruhába, böjtöljünk és sírjunk az Úr előtt!
Mert Irgalmas szívű a mi Istenünk, hogy elengedje minden bűnünket”
Radó Polikárp (1899-1974) nagyszerű liturgikus lelki írónk, az Egyházi év című könyvében szemléletes ötleteket ad a nagyböjt gyakorlatához.
- Böjtöltessük szemünket is! A szem a lélek ablaka és amint az Írás mondja: a halál az ablakon át jön. Sok bűn kezdődik a szemen keresztül, régi elv tehát a szemek fékezése. Nem kell mindent megnézni, még amit szabad sem, komoly önmegtagadást jelent így gyakorolni.
- Böjtöltessük a fülünket is! Külső önmegtagadások között ez lehet a leggyakoribb. Ne bődüljünk bele a beszédbe, mert nem hallottuk az elejét, nem kell mindent megtudni. Zárjuk el fülünket mindenféle megszólás, pletyka elől!
- Böjtöltessük a nyelvünket! Erre különösen nagyon kell ügyelni, mert a sok beszédben nem lehet elkerülni a bűnt mondja a szentírás. ÍA nyelvnek böjtje a silentium, a szerzetesi életnek ez az annyira jellemző intézménye. Egész nap gyakorolni, tehát csak akkor és annyit beszélni, amennyit kell, amennyi a szeretet szerint való.
- Böjtöltessük a testet, azzal, hogy nem adunk meg neki minden kényelmet.
A vallásos okok miatt megtartott böjt sok régi kultúrában is ismert dolog volt. Ami fontos, hogy az Ószövetségi böjt gyakorlata kiegészült azzal a tapasztalattal,, hogy aki böjtöl annak számára hatékonyabb az imádság gyakorlata. Így a böjt egyfajta lelki-gyakorlattá vált. Később Jézus aki maga is böjtölt, a hegyi-beszédben felhívja figyelmünket a helyes böjti gyakorlatra. (Mt 6,16-18) később az első keresztény közösségek idejétől alakul ki a szerdai majd a pénteki böjti napok gyakorlata.
Talán mai időnkben érdemes megszívlelni épp ezt hogy a böjt az imádságot segíti elő nagymértékben. És nem csak az imádságot, de segít a szegények felé fordulásban a cselekvő aktív cselekedetek kialakításában is. Így a negyven nap alatt olyan lelkület születik meg, mely a várt és elérkezett Krisztus misztériumot tudja úgy szemlélni, hogy ahhoz nekünk is van közünk, az a szenvedés, halál, és feltámadás a mienk is és mindez a jelenben is zajlik.