A Karácsonyi ünnepkörről

Ma felragyogott nekünk a megváltás napja

Érdekes liturgiatörténeti emlék, hogy az első három században, külön ünneppel nem ünnepelték Jézus születését, mivel az akkori kor, a katakombák egyháza, minden ünnepét a feltámadás köré helyezte. Ahogyan ma sem ünnepeljük a szentek születés napját (Keresztelő Szent Jánost és a Boldogságos Szűz Máriát kivéve) így volt ez régen is. Az első három század, a születés ünnepét pogány elemnek tartotta, a démonok születéséről volt szokás megemlékezni. Origenész lejegyzése alapján a kor, igen kevés keresztény ünnepet ült meg. Ezek: a péntek és a vasárnap, a húsvét és a pünkösd.

A karácsony ünnepe kb. 325-336 között keletkezett Rómában. Biztos, hogy 336. december 25.-én már ünnepelték. Maga az ünnep válasz volt. A római közösség válasza a Natale Solis invicti (a legyőzhetetlen napisten születésének ünnepe) elnevezésű pogány állami ünnepre. Ezt az ünnepet Aurelianus császár vezette be 274-ben, melyet a szíriai napisten tiszteletére rendelt el, hogy ezzel a maga hatalmát megszilárdíthassa. Hátterében az a szellemi háttér húzódott meg, melynek élén egy Árius nevű eretnek gondolatokat terjesztő pap állt, illetve „iskolája”, melyet arianizmus néven ismerünk. Módszerük lényege, hogy a Szentírásból összeválogatott részletekből, (például, hogy Jézus félt, szenvedett, vért izzadt, stb.) kimondták, hogy mivel Isten nem szenvedhet, ezért Jézus nem volt Isten. Ő nem egylényegű az Atyával.

A niceai zsinat dogmája egyértelműen hirdeti: „Incarnatus est” Megtestesült. Illetve, hogy: „az Atyával egylényegű”. A karácsony ünnepének dogmatikai tárgya tehát, Isten Testté levése. Ezt az örök születést ünnepeljük és ezt a gondolatot halljuk ki a mai napig a liturgikus szövegekből.

A másik szellemi háttér egy mítosz, a pogány ún. Nap-teológia. A Győzhetetlen Nap születésnapját dec. 25.-én ünnepelték, amikor is a régi Nap meghalt, és Parthenos a Szűz, egy új, kis Napot szült a világra, amely aztán megint egy évig élt. Ez a pogány mítosz azután eljutott Rómába, ahol a Napot főistenné kívánták tenni. Súlyos harcokat kellett vívnia a kereszténységnek ezzel a napvallás nevű irányzattal, hiszen igen ártalmas volt, Nagy Szent Leó megjegyzi: még az V. században is voltak olyanok, akik a Szent Péter bazilikában, a karácsonyi misén hátat fordítva imádkoztak a felkelő Naphoz.

Az igazi felkelő nap azonban Krisztus. Így jogosan, a kereszténység a megtestesülés nagy igazságának az ünnepét erre a napra, dec. 25.-ére tette. Így valamelyest sikerült ellensúlyozni a napvallás mágikus vonzerejét.

Ma, amikor 2013-ban ünnepeljük a karácsonyt, a liturgia szépségében mindezek az ősi mozzanatok jelen vannak. Látjuk, hogy karácsony nem önálló ünnep, hanem a húsvét misztériumának kezdete, mely pünkösdkor teljesedik be majd. Liturgikus ünnepeink középpontjában az egyetlen Krisztus misztérium áll, melynek az időbeliség miatt külön elemei vannak. Ez a liturgikus év. Így karácsonykor ennek a misztériumnak a karácsonyi elemeit ünnepeljük.

Mint minden ünnepnek, a karácsonynak is vannak sajátos lelki-gyakorlatai, melyeket érdemes komolyan venni, hiszen a karácsony öröméről van szó.

  • Első a liturgia szépsége. Karácsonykor különösen gyümölcsöző ebben részt venni, hiszen három, különböző szövegű misére van lehetőség, (éjféli, hajnali, ünnepi). Jelentősek a karácsony nyolcada alatti liturgikus ünnepek, Ezek: Szt. István diakónus, Szt. Család vasárnapja, Szt. János apostol és evangélista, (evangéliumának első fejezete, kiváló, karácsonyi lelki olvasmány lehet.) Aprószentek, Becket Szt. Tamás ünnepei.
  • Karácsonykor templomainkban megtaláljuk a betlehemi lángot. Vigyük el ismerőseinkhez, ima és ének mellett adjuk át nekik, és kérjük, hogy tegyék ők is ezt. Nagy örömöt szerezhetünk így.
  • Vegyünk részt, illetve imádkozzuk akár családban, akár kisközösségben az ünnepi zsolozsmát, énekeljünk többet. (az Éneklő Egyház imakönyv nagyszerű anyagot ad ehhez, bő szöveges magyarázatokkal együtt.) Olvassunk szép klasszikus verseket, novellákat, hallgassunk szép zenéket. Járjunk többet a természetben. Egy szép zúzmarás fában, a hóesésben vegyük észre azt, aki ezeket alkotta, és aki megajándékozott ezekkel minket.
  • Állítsunk otthon is Betlehemet, helyezzük ki a Szt. család képét.
  • Világi gyakorlatok melyek Krisztus-i lelkületet hordozhatnak. Keressük fel ismerőseinket, akiket rég láttunk. Tegyünk jót másokkal. Írjunk leveleket, és imádkozzunk másokért, most különösen a rászorulókért, a nehéz helyzetben levőkért, a magányosokért.

Karácsony a liturgiában

E napon az egyház három szentmisével ünnepel. (Éjféli mise, pásztorok miséje, ünnepi mise) Ennek eredete egy ősi pápai liturgia, mely a IV. században alakult ki, akkor kezdődött. A pápai nagymise a Szent Péter bazilikában délelőtt kilenc órakor volt, ehhez jött később az éjféli mise az V. században, mely az éjjeli zsolozsmát követte a Santa Maria Maggiore bazilikában, a VI. században pedig megszületett a pásztorok miséje, melyet a pápa a szirmiumi Szent Anasztázia templomban celebrált a hajnali órákban. Ennek a szép pápai liturgiatörténeti emléknek a nyomai fedezhetők fel a karácsonyi három szentmisében.

Liturgikus szimbólumok karácsonykor

  • A templom. A megszokottnál több gyertya, a sok fény, a fehér és az aranyszínű miseruha, mind az öröm szimbólumai.
  • Újra énekeljük a Glóriát. Kétszeres örömmel énekelhető, hiszen az angyaloktól kaptuk e csodálatos himnuszt, mely az ősegyházban is már Istent magasztaló ének volt.

Karácsony nyolcada

A liturgia a legnagyobb ünnepeket, nyolc napon át ünnepli, hogy ezekben a csodálatos misztériumokban jobban elmerülhessünk. Karácsony nyolcadában szép ünnepek találhatók. Szent István diakónus, Szent János apostol, aprószentek, Becket Szt. Tamás püspök, Szent család ünnepe. Ezek a szentek, mintegy kíséretet adnak a megszületett Király mellé. Szebbé, díszesebbé teszik a Születés ünnepét. Vegyünk részt e szentek ünnepein is. Karácsony nyolcada január elsején zárul.

Karácsony ünnepköréhez tartozik még Vízkereszt (Epifánia) és Urunk megkeresztelkedésének ünnepe is. Urunk megkeresztelkedésének ünnepével lezárul a karácsonyi ünnepkör ideje, és megkezdődik az első évközi idő, az évközi vasárnapok sorával.